2017. március 16., csütörtök

Reinhold O. Schmidt - Látogatók a Szaturnuszról

Ez a bejegyzés nem más, mint Reinhold O. Schmidt történetének ismertetése. Könyveiben természetesen részletesebben megismerkedhetünk az élményeivel - ez csak egy összefoglaló.

Reinhold O. Schmidt
Kearney az Egyesült Államok közepén, Nebraska államban helyezkedhetik el, fél úton Boston és San Francisco között. Itt találkozott először a földönkívüliekkel Reinhold O. Schmidt német származású amerikai terményfelvásárló. 1957. november 5-én munka után kiment a búzaföldre szemlét tartani, majd a visszaúton egy különös fényt vett észre a távolban. Elhatározta, megnézi, hogy mi okozza a titokzatos fényt, de ahogy közeledett, gépkocsijának motorja hirtelen leállt és ezért gyalog kellett tovább mennie. Ahogy közeledett, már kirajzolódott előtte egy nagy, ezüstös színű, a földön álló objektum, amelynek felülete olyan volt, mint a polírozott fémé. Mialatt nézelődött, egy fénysugár tört elő a különös tárgyból és mozdulatlanná bénította a döbbent férfit. Az UFO-ból ekkor két ember jött elő és felvitték őt a hajó fedélzetére, ahol négy férfit és két nőt látott, mindannyian magasak voltak, napbarnítottak és utai ruhát viseltek. A férfiak közül hárman egy műszerfal előtt dolgoztak, míg a negyedik férfi felé fordult és németül közölte vele, hogy az elkövetkezendő napokban két műhold fog csődöt mondani, és csak a harmadik fog majd sikeresen pályára állni, de az is csak kevés információt fog visszaküldeni. A jóslat később be is vált. - Minden jót, még majd látjuk egymást. - így búcsúzott el az űrhajó kapitánya Schmidtől. Amikor elhagyta az objektumot, bezáródott mögötte az ajtó és a tárgy felemelkedett, majd nagy sebességgel eltűnt az égen.

A szaturnuszi hajó rajza
 Azokban a napokban számos ufó észlelést jelentettek a környéken és másnap is tele voltak az újságok a repülő csészealjak feltűnéséről szóló hírekkel. Schmidt korábban soha sem hitt az UFO-kban, de ez a találkozás nagy hatással volt rá, bár először azt hitte, hogy orosz titkos fegyverrel van dolga, amelyet német tudósok vezetnek. Pár nappal később a helyi tévében egy rendőrségi felhívás hangzott el, amelyben az akkori megmagyarázhatatlan esetek tanúit keresték. Schmidt kötelességének érezte, hogy jelentse az esetet. A helyi rendőrfőnök viszont nem hitte el a történetét és ezért egy éjszakára a fogdában tartotta, majd másnap ideggyógyintézetbe küldték, hogy vizsgálják ki az idegállapotát. Innen három nap elteltével kiengedték, mert semmilyen idegi vagy pszichikai rendellenességet nem tudtak kimutatni nála. Ismerőseiből, barátaiból és munkatársaiból álló környezete elfogadta beszámolóját és rejtélyes találkozásának hamar híre ment a környéken. Három hónapon keresztül érdeklődő telefonhívások százait kapta. 1958. február 5-én újra találkozott a látogatókkal.
 Ekkor az országúton hajtott és megint leállt az autója. Az út melletti réten leszállt a különös jármű, amelynek utasai elmondták, hogy egy másik bolygóról jöttek. Mint később megtudta, ez a másik bolygó a Szaturnusz volt. A hajójuk hajtóanyagát a Napból és a Földön szerzett ásványokból nyerik. Az agya által kibocsátott impulzusokon keresztül találták meg másodszor és természetesen bármikor képesek lennének újra megtalálni. A rövid kontaktust követően a tárgy a már ismert módon felemelkedett és elhagyta a helyszínt. Schmidt elhatározta, hogy előadást fog tartani a találkozásairól. Első előadásának estéjén, 1958. március 5-én az ufók ötven perces demonstrációt tartottak a nyugati égbolton. Ezt több száz szemtanú látta.
 1958. júniusában látogatói ismét megjelentek. Megkérdezték Schmidtet, hogy akar-e augusztusban az Északi-sarkra repülni velük? Schmidt elvolt ragadtatva, de megkérdezte, hogy miért pont oda? - Nevelési okból - jött a válasz és az utazásra sor is került az említett hónap 14-én. A férfinak megmutatták, hogy a szovjet tengeralattjárók a tengerfenéken méréseket végeznek, mivel ott akarnak atomrakéta bázisokat telepíteni. Felvilágosították Schmidtet, hogy ez rendkívüli mértékben növeli a háború veszélyét és azt is elmondták, hogy bár egyik nagyhatalom mellett sem elkötelezettek, semmiképpen sem engednék meg egy atomháború kitörését. Mindent megtennének ennek elkerülése végett, és megakadályoznák, hogy tönkretegyük bolygónkat. Megemlítették a sugárzást is. Schmidt űrhajós barátai azt is elmondták, hogy van egy találmányuk, amellyel meglehetne tisztítani az atmoszférát az atombomba robbantásból származó káros sugárzástól. Különböző műszerek segítségével megmutatták, mit idézne elő egy esetleges katasztrófa. Figyelmeztettek továbbá, hogy az atomkísérletek következtében káosz léphet fel az éghajlatban, sőt még bolygónk mágneses pólusai is kitérhetnek jelenlegi helyzetükből.
 Schmidtnek demonstrálták, hogy ők nincsenek veszélyben. Hajójuk könnyedén képes 60/000 km/óra sebességre és biztosították afelől is, hogy ez korántsem a végsebesség. A szaturnusziak azt is elmondták, hogy energiagondjaikat nem atomenergiával, hanem szabad energia felhasználásával oldják meg.
 Fél évvel később 1960. január 24-én újabb találkozásra került sor. Ekkor Schmidtet egy anyahajóra vitték, amelynek fedélzetén több kisebb UFO is volt. Ekkor vette észre, hogy a szaturnusziak telepatikus úton kommunikálnak egymással. Mutattak neki egy csarnokot, amelyben elfogott orosz és amerikai hadászati rakéták voltak. Filmen ismét bemutatták neki, hogy az atomrobbantások milyen veszélyt és utóhatást rejtenek. Nagyon bántotta őket, hogy Földünknek már annyi mindent kellett elviselnie. Ezután képeket mutattak neki, hogy milyen paradicsomi állapot uralkodhatna bolygónkon környezetszennyezés nélkül, ha minden szerkezet szabad energia felhasználásával működne, akkor rend és béke uralkodna a bolygón.
 1960. február 9-én következő útjuk Egyiptomba vitt. Látogatói itt elmagyarázták neki, hogy a piramis felépítése 54 tonnás kövekből úgy volt lehetséges, hogy a felszínen felfüggesztették a gravitációs erőt. Ezt követően egy háromszög alakú földalatti kamrába vezették a piramis alatt, ahol egy kisebb űrhajó volt és bizonyítékok Krisztus földi létére. Megjósolták, hogy 1998-ban, amikor egy új korszak kezdődik az emberek életében, fel fogják fedezni ezt a titkos piramis kamrát és az emberiség először fog bizonyítékot kapni Krisztus létéről és arról, hogy valójában honnan is származik.

Az űrhajó lerajzolva
Egyiptomból a visszaút a Szovjetunión keresztül vezetett. Az űrbéli barátok mutattak Schmidtnek egy területet, ahol atombaleset történt. Ezen a területen mintha egy hatalmas kéz radírozta volna le az élet minden formáját a felszínről. Az idegenek itt újra elmondták, hogy nem lehet megengedni egy esetleges atomháborút, mert minden élet ugyanígy kipusztulna és az utóhatás még a szomszédos bolygókra is veszélyes lenne.
- Bár igaz - mondták az idegenek - hogy a Kozmikus Törvények nekik is előírják, hogy nem avatkozhatnak be más világok fejlődésébe, de ez egy kivétel lenne, mert egy földi atomháború az egész Naprendszer stabilitását veszélyeztetné. Schmidt beszámolója az 1960-as évekbeli szovjet atombalesetről ma már tény, de erről csak 1979-ben szerezhetett tudomást a közvélemény, amikor a Hofmann és Campe kiadó gondozásában megjelent egy szenzációs könyv:" Tudósítás és elemzés az eddig titkos szovjet atomkatasztrófákról". A könyvet Zhores Medjegyev írta, akit 1973-ban utasítottak ki Oroszországból. Medjegyev azt írta, hogy 1958-ban a délnyugat-szibériai Kyschtym térségében történt egy atomkatasztrófa. Meggondolatlanul földbe fúrt lyukakba tüntettek még el aktív atomhulladékokat, amely a hóolvadás következtében talajba szivárgott, a vizet gőzzé alakította és vulkánkitöréshez hasonlatos gőzrobbanással a felszínre került a sugárzó anyag egy része is, amely katasztrofális hatással volt az élővilágra és a környezetre.

A szibériai atombaleset hivatalos elismerésére orosz részről csak 1988-ban, a glasznosztynak köszönhetően került sor. Az UFO-kutatók szerint viszont a Schmidt által látott, óriási hőtől megolvadt terület azonos az említett atombaleset helyszínével és így 1960-ban Schmidt volt az első amerikai, aki tudomást szerezhetett az orosz balesetről. Már pedig ez csak akkor lehetséges, ha a férfi állítása is igaz a földönkívüli - a Szaturnuszról jött - látogatóiról.

Képek Reinhold O. Schmidtről

Kérlek, kattints az első képre, hogy egy vízszintes listába beadja az összeset eredeti méretükben!



Jobb szélen

Bal szélen lent

Bal szélen

2016. november 29., kedd

Dino Kraspedon - Kiadvány borítók és időrendi bibliográfia

Dino Kraspedonnak egyetlen egy könyve jelent meg az élményeiről. Mivel brazil származású volt, így elsőként természetesen saját anyanyelvén publikálta a történetét, majd azt követte az angol változat, végül pedig az újranyomás egy alcímmel megfűszerezve. Valójában mindegyik könyvben ugyanaz a történet szerepel.

1957 - Meu Contato com os discos voadores - Saját kapcsolataim a Repülő csészealjakkal


1959 - My contact with flying saucers - Kapcsolatom a repülő csészealjakkal


1977 - My contact with UFOs - Amazing revelations from a space traveller - Elképesztő kinyilatkoztatások  egy űrbéli utazótól


2016. szeptember 27., kedd

Dino Kraspedon - Kapcsolat a ganümédeszi civilizációval

Részlet Michael Hesemann UFO-kontakták c. 1990-ben megjelent könyvéből
Fordította: Borosnyay Gábor
Forrás:spiritufo

A "Dino Kraspedon" egy brazíliai tudományos szerző álneve, aki érthető okokból névtelen akart maradni. „Kapcsolatom a repülő csészealjakkal” ( My contact with flying saucers ) c. könyve, amely egyedül az angol kiadásában 4 kiadást ér. Az úr valódi neve Aladino Felix.

Kraspedon kapcsolatai 1952 novemberében kezdődtek, ugyanabban a hónapban, mint George Adamski kapcsolatai. „Egy barátommal Sao Paulo államban autóztunk”, kezdte Kraspedon. „A Paranából jövő úton elértük az Angatuba hegyhátot, amikor láttunk 5 repülő csészealjat, amelyek mozdulatlanul függtek a levegőben. Az egy esős nap volt, rossz látási viszonyokkal. A következő három napon újra és újra visszajöttünk ide abban a reményben, hogy viszontláthatjuk őket. A harmadik nap éjszakáján aztán végül leszállt egy csészealj, és lehetőséget kaptunk, hogy felmenjünk a fedélzetre és találkozzunk a személyzettel. 

Kraspedon
Egy óráig voltunk a fedélzeten, ahol kérésünkre megmutatták és elmagyarázták nekünk a különböző műszerek működését. A pilóta volt olyan kedves és megválaszolta az összes kérdésünket. Látogatásunk végén ez a lenyűgöző személyiség megígérte nekünk, hogy amint csak lehetséges, újra találkozni fognak velünk.”
1953 áprilisában egy vasárnap reggel csengettek Kraspedon házának ajtaján. Az ajtó előtt az űrhajó pilótája állt, és barátságosan köszöntötte az elhűlt brazilt. A földönkívüli magas képzettségről tett tanúbizonyságot, tudott idézni neki görögül és latinul a Bibliából és nemcsak hogy folyékonyan beszélte a portugál nyelvet (ami Brazília hivatalos nyelve), hanem jól beszélt angolul is, jól lehet egy kis akcentussal.
Elmondta Kraspedonnak, hogy a Ganimédeszről származik, a Jupiter egyik holdjáról.

A Ganümédesz hold

Magas ember volt, 1,80 fölötti. Egy kiadós és termékeny beszélgetés után megígérte, hogy majd visszajön. 1953 és 1959 között különböző találkozásokra került vele sor, kettő egy köztéren Sao Paulo szívében, egy utolsó pedig a Sao Paulo-i Roosevelt-pályaudvaron. A téren történt beszélgetéseknél jelen volt egy fizika és egy matematika professzor is, akiket Kraspedon hívott meg ezekre a találkozásokra.
„Meg vagyok lepődve, hogy a Föld tudósai továbbra is bíznak hibás tudományukban az összes tévedésük ellenére, amelyeket mindezideáig nem tudtak kiigazítani, és hogy ehelyett megtagadják a legmagasabb tudományt, ami maga az Isten. Ők olyanok, mint a világító férgek, akik annyira büszkék a saját fényükre, hogy így kiáltoznak egymáshoz: ’A nap nincs is; a farkamban lévő fény az egyetlen fény, ami létezik’”, magyarázta az űrhajó-pilóta.
Szerinte a mi tudósaink egyik legnagyobb illúziója annak feltételezése, hogy a gravitáció egy önálló erő. Mert valójában a gravitáció „különböző jelenségeknek a kombinációja, amelynél a légkör sűrűségének döntő szerepe van. A gravitáció lényegileg a mágnesesség vertikális összetevője. Az, amit a ti tudományotok gravitációnak nevez, a testek sűrűségei közti különbség kérdése. Például: a szivarod füstje nehezebb, mint az azt körülvevő levegő. Mégis felszáll, mert meleg. Azt mondhatjuk tehát, hogy a sűrűségbeli különbséget kiegyenlíti a füst hőmérséklete. Ennél tehát két tényező befolyásolja a jelenséget: a sűrűség és a hőmérséklet.” A gravitáció tehát a sűrűség, a hőmérséklet, az atmoszférikus nyomás és a mágnesség vertikális komponensének kombinációja.

Szerinte a „repülő csészealjakat” nem a gravitáció megszüntetése hajtja meg, hanem a légköri nyomás használata. „Ez adja meg itt a szükséges hajtóerőt. Ha a csészealj alatt megtartjuk a nyomást, és egy dekompressziót idézünk elő a felső oldalon, akkor a hajó hatalmas sebességgel felfelé mozdul el.”
„Egyszerűen vákuumot hozunk létre abban az irányban, amerre utazni akarunk. 

Atmoszférikus nyomás illusztrálása

Ha az egyik oldalon alacsony a nyomás, a másik oldal mindig a teljes atmoszférikus nyomásnak van kitéve. Minden tárgyat, bármi is legyen az, csak akkor lehet elmozdítani, ha egy különbséget hozunk létre az energia-potenciálok között.” Azzal, hogy szabályozzuk a vákuumot a menetiránynak megfelelően, a csészealj képes bármilyen elgondolható sebességgel mozogni anélkül, hogy súrlódást okozna. Ráadásul a sebességet nagyon könnyű manőverezni, mert a vákuumot bármely irányba át lehet helyezni. Az a légköri nyomás, aminek egy 22 méter átmérőjű csészealj ki van téve, több, mint 3000 tonna; egy 70 méter átmérőjű csészealj esetén kb. 30.000 tonna. Ez a titka az ő egyrészt szelíd, másrészt hihetetlenül erős erőforrásuknak. Attól függően, hogy hova helyezik a vákuumot, a légkör hatalmas erővel „nyomja” arra az űrhajót, anélkül, hogy bármiféle mesterséges hajtóanyagra szükség lenne.
A Kraspedonnal történt kapcsolatfelvételének az oka mindenesetre, így mondta az ufó-pilóta, egy az emberiséghez intézendő figyelmeztetés. Először is le kellene állítanunk az atomenergia katonai alkalmazását, mert „agresszív gyűlölet atomenergiával párosulva el fogja pusztítani a Földet.” A Föld „futóbolondok” kezében van, belsőleg kiegyensúlyozatlan emberek kezében, akik a gonoszságot testesítik meg és akik háborús játszadozásaikkal képesek lennének megsemmisíteni a Földet. Figyelmeztetett minket ( már 1953-ban! - Hesemann megjegyzése ) arra, hogy milyen hatással vannak az atom- és hidrogénbomba kísérletek a Föld légkörére.
„Ezek meg fogják változtatni a földi légkör védő övezeteit. Csakhogy ezektől függ a Föld stabilitása. Bizonyos légrétegek többé nem fogják megszűrni a Nap fényét … holott ezek védenek benneteket a napsugarak káros hatásaitól. Ezek a védő övezetek (mint pl. az ózonréteg - megj. Hesemann ) nemcsak a kozmikus radioaktivitást szűrik ki, hanem tartják is a Földet a világűrben.” Mindenesetre a „jókat" kimenthetik az űrhajók, ha ez Isten akarata, ha katasztrófára kerülne sor, mondta az űrhajó-pilóta.
„Ha hagyjuk a földi embert tovább foglalatoskodni az atomerővel, akkor a vég be fog következni. Valaki a sok milliárd ember közül, mindegy hogy ki, egyszer csak meg fogja nyomni a gombot és a végéhez viszi egy emberiségnek a történetét, amelyik inkább azt választotta, hogy meghal, ahelyett, hogy boldogan élne Isten törvényei szerint.” Szerinte a földi emberiség Midas király ellentéte, aki mindent arannyá változtatott, amihez csak hozzáért. Az emberiség viszont minden Isten által neki ajándékozott aranyat szennyé alakítja, ami beteríti a Földet.
Azonban nem az anyagi haladás a varázsige, ami vizet fakaszt a sziklából. Semmi világi tulajdon, semmi tudomány nem képes az embert boldoggá tenni. Az állatoknak egyik sincs, mégis boldogok, úgy, ahogy Isten megteremtette őket. „Az igazi emberi boldogság annak az értése, hogy Isten akarata az, hogy az embernek arany a sorsa, ha meghajol a Teremtés törvényei előtt és gyakorolja a felebaráti szeretetet. Ugyan mi haszna van bármely tulajdonnak vagy tudásnak, a természet erői fölötti bármely hatalomnak, ha az ember nem ura a saját szívének. Sok tudós helyezte már magát a világ fölé, érezte úgy arroganciájában, hogy a többi ember fölött áll. Mégis meghaltak, elméleteiket pedig megdöntötték. És ma már csak úgy emlékeznek az emberek rájuk, hogy olyanok voltak, akik azt gondolták, hogy mindent tudnak, miközben saját magukat sem ismerték.”
A második veszély, amire figyelmeztetni akart minket, egy második Napnak az előttünk álló belépése a mi naprendszerünkbe, ami egy kettős naprendszerhez vezetne. 

Az új napot állítólag a Rák csillagképben fedezik fel, ahogy felénk halad. Ennek a mi naprendszerünkbe való belépése megváltoztatná az összes bolygó pályáját. Az új napot az „igazságosság napjának” is neveznék. Nagy változásokat idézne elő a Földön, és mindazok meghalnának, akik nem mást érdemeltek ki maguknak. De egy kis csoport túlélné a változást, azok, akik követték Isten törvényeit, és egy új társadalmat építenének fel, a béke, az igazságosság és a felebaráti szeretet korszakát.  Ezen új Napnak a belépését földönkívüliek elektromágneses impulzusokkal megakadályozhatnák, de hogy ezt megteszik-e, az Isten akaratától függ. Ha a földi emberek felülvizsgálnák az életüket és megreformálnák azt, a Teremtő együtt érezne velük és feltartóztathatná az „igazságosság Napját”. „Jónak lenni nem nehéz; elég, ha nem tesz valaki gonoszságokat. Kerüljétek el a háborúkat, mert azzal saját kezetekkel vethettek véget a bolygótoknak, a természeti erők behatása nélkül.”
„Lelki boldogulásotokat ne a tudományban keressétek. Mert ha azáltal spirituális haladást lennétek képesek elérni a helytelen irányban, már régen a pokolban lennétek. Tudományos tudás birtoklásának nincs jelentősége.”

2016. szeptember 14., szerda

Képek Dino Kraspedonról

Kérlek, kattints az első képre, hogy egy vízszintes listába beadja az összeset eredeti méretükben!







2016. július 25., hétfő

George Adamski interjú 1958. szeptember 14. Caxton Hall, London

Ez egy rövidke interjú George Adamskival, mielőtt előadást tartott volna a Caxton Hall nevű műemléképületben, ami Londonban található. Valószínűleg turnéjának egyik állomáspontja volt, a dátum pedig 1958. szeptember 14. 
A fordításért nagy köszönet jár J.Rékának és B. Brigittának, azonban így is kimaradt egy-két mondat, mert a hanganyag felvétele régi és rossz minőségű, de a lényeg így is teljesen érthető.
A hanganyag következik, alatta pedig a szöveges kivonat olvasható.



Londoni és ausztráliai előadás a repülő csészealjakról

- Azt állítja, hogy vénuszi emberekkel beszélt, és "Az űrhajók belsejében" című legújabb könyvében azt írja, hogy utazást is tett. Ezek a tények mind igazak?

- Igazak, tények, és úgy hiszem, még hosszú ideig tények is maradnak.

- Nagyon sokan hisznek a repülő csészealjak létezésében, de annál kevesebben rendelkeznek olyan tapasztalatokkal, mint Ön. Elmondaná, hol találkozott velük először?

-1952 novemberében a Mojave sivatagban, Kaliforniában.

- És azóta találkozott velük?

- Hogy találkoztam-e velük? Körbe is repültem a Holdat.

- Valóban?

- Igen.

- Ezzel el is érkeztünk a könyve egy bizonyos pontjához, amiben azt állítja, járt egy repülő csészealj belsejében.

- Igen.

- Hogyan történt ez?

- Hogy érti, hogy hogyan történt?

- Hát, hogyan kapott meghívást?...

- Nos, a második találkozás alkalmával meghívtak, hogy tegyek velük egy kört. És... Ugyanolyan volt, mint az utazás a repülőgéppel, amivel most jöttem. (megj.:Adamski itt arra céloz, hogy mesterséges gravitáció volt a hajóban, nem pedig lebegtek, mint ahogy a mi asztronautáink teszik ezt.)

- A könyvében látok néhány nagyon figyelemre méltó fotót. Hogyan készítette ezeket? Különösen az egyik repülő csészealjat ábrázoló fényképre gondolok...

- Nos, amiért figyelemre méltónak tűnnek, ahogy mondta, az azért van, mert teleszkóppal készültek. Közvetlenül fényképezőgéppel nem lehet ilyen képeket készíteni. Azért használnak a csillagászok teleszkópokat, hogy jó képet kapjanak a nagyon távoli csillagokról.

- Mondana néhány dolgot ezekről az emberekről? Milyenek?

- Nos, végül is egészen olyanok, mint mi. Miért is lennének mások? Azt feltételezzük, hogy mi az alkotó képmásai vagyunk, miért is lenne az alkotó egy szörnyszülött másutt?

- Szóval olyanok, mint mi, minden szempontból.

- Teljesen, kivéve, hogy valamivel fejlettebbek.

- És miért van az, hogy nem akarnak nálunk megszokott/nyilvános leszállásokat végezni?

- Nos, nagyon sokszor leszálltak már. 2500 olyan esetről van feljegyzésem, ahol kapcsolatfelvétel történt. Amellett elég sok leszállás ment végbe, amelyek során emberek az enyémekhez hasonló tapasztalatokról számoltak be. Azt leszámítva, hogy ők nem vállaltak kockázatot, mint én. Én sem tettem volna, ha nem gyakorolnak rám nyomást.

- Mit gondol, Mr. Adamski, mi a látogatások célja?

- Nos, azt mondanám, hogy színtisztán tudományos célja van.

- Miért Önnel léptek kapcsolatba?

- Azt hiszem, véletlen volt. Jókor voltam jó helyen. Ez minden. A megfelelő időzítés... Ausztráliában négy repülő csészealjat láttunk közvetlenül az előadás után. Azt kérdezték tőlem, miért nem szálltak le. Azt válaszoltam, leszállhatnak, miután távoztam. Így is történt.

- Mit gondol, jó vagy rossz hatással lesznek ránk?

- Jó hatással. Nagyon jó hatással.

- Mit gondol, mikor találkozik velük újra?

- Mikor találkozom velük? Ezt nehéz lenne megmondani, sosem lehet tudni.

- Nos, még egy utolsó kérdést szeretnék feltenni, Mr. Adamski. Én egy rádióriporter vagyok, és szeretnék interjút készíteni velük. El tudná ezt nekem valaha intézni? Mit gondol?

- Bárcsak el tudnám, de ez nagyrészt tőlük függ. Én biztosan megpróbálnám.

- Tudatná velem, ugye?

- Akár most rögtön is.