2017. december 10., vasárnap

the Scientist of Venus - A Vénusz tudósa - Bemutatkozás

Ezzel a poszttal megkezdem a "Venus Speaks" c. füzet fordítását, ami 1957-ben jelent meg.
A frissítések fejezetenként lesznek feltéve az oldalra.



Bemutatkozás

A Vénusz bolygó egyik tudósának közvetlen kinyilatkoztatása és üzenete a "Repülő Csészealjakról", a vénuszi életről, és próféciákról, amik a földi élet jövőjéről szólnak a közelgő Emberiség Aranykorszaka előtt.

"Minden ember számára a Földön függetlenül a faj, a szín vagy a hit által, hogy életük csendes pillanataiban olvassák és meditáljanak ezeken a nagyszerű igazságokon."

Készüljetek fel a gondolataitok és életmódotok megváltoztatására, hogy ezáltal tökéletes egészséget teremtsetek a fizikai testeteken.

Mindenkor arra törekedjetek, hogy megakadályozzátok a háborút és mindnyájan gondoljatok arra, hogy testvérek és nővérek vagytok.

Várjátok az eljövendő segítséget és tanítást az atomkorszakban.

A béke és a boldogság legyen veletek.

2017. december 8., péntek

the Scientist of Venus - A Vénusz tudósa - kiadványok borítója és időrendi bibliográfia

     Itt olvashatsz egy felsorolást a "Vénuszi Tudós" könyveinek kiadásáról, időrendi sorrendben és eredeti borítóval.

A kiadványok írója "A Vénuszi Tudós"-ként van feltüntetve, aki egy földönkívüli, de   közvetítőkön keresztül (tehát akik valójában lejegyezték és begépelték a könyvet) írt. A könyvből kiderül, hogy ez egy Mr. Cyril Richardson nevű férfi, valamint még két személy, akik csak rövidítve adták meg a nevüket: "M - T" és "L - R".

1957 -  Venus speaks: Direct revelations regarding flying saucers and life on Venus -
             Vénusz beszél:Közvetlen kinyilatkoztatások a repülő csészealjakról és a vénuszi életről


1958 - The Race to the Moon - A verseny a Holdra


2017. október 23., hétfő

George Adamski gyászjelentés - UFO international

Gabrien Green kontakta és repülő csészealj klub alapító tette közzé a hírt saját lapjában, az "UFO international"-ben George Adamski kontakta halálának hírét. A rövidke megemlékező cikk 1965 októberében jelent meg a 23-ik számban, rögtön a második oldalon. Adamski április 23-án hunyt el Silver Springben, Marylandban.


1965. április 23-án a 74 éves George Adamski, (született 1891. április 17-én) a csészealj kutatás egyik legelső úttörője elhagyta ezt a földi életet. Mr. Adamski jól ismert volt a legtöbb Repülő Csészealj témakört vizsgálók és érdeklődők előtt. Nevet szerzett magának a világban, mint előadó és tanár az űrhajókról, a más bolygókról jött emberekről (földönkívüliekről), és a Kozmikus Filozófiáról.
Jó néhány évvel a történelmi találkozást megelőzően egy űrhajóval a kaliforniai sivatagban, Mr. Adamski a csillagászati távcsövével megfigyelt és lefotózott űrhajókat - a Palomar Hegyi otthonából, Kaliforniában. 
Először azonban 1952. november 20-án jelent meg róla hír, a tapasztalatai után, a Sivatagi Központ (Desert Center) közelében.
Akkor találkozott egy vénuszi Felderítő Hajóval és annak pilótájával. Ettől a ponttól kezdve az élete teljesen megváltozott. A rákövetkező kontaktusokkal és a növekvő új ismeretekkel úgy érezte, hogy az Ő felelőssége abban rejlik, hogy a nyilvánosságot annyi információval lássa el amennyivel csak tudja az Űr Emberekről (Space People/Földönkívüliekről) és az ő földi küldetésükkel kapcsolatosan.
Számos legolvasottabb könyv és újságcikk szerzőjeként szerzett világhírnevet magának a repülő csészealjak témájában.
Mr. Adamski épp a keleti parton tartott előadást, amikor utolérte egy tüdőgyulladás (megj:más források szerint szívrohama volt). Egy kórházban halt meg, Washington D.C.-ben. Az óhajának megfelelően nem temették el. Mint első világháborús veterán, hamvait az Arlington-i Nemzeti Temetőben helyezték el, Virginiában.
Habár egyszerű és szerény származású volt, mégis naggyá lett embertársainak nyújtott csendes és méltóságteljes szolgálata révén. Azt tanította, amit szeretett és legjobban tudott, őszintén adva idejéből és energiáiból bárkinek, aki meghallgatta. Mivel megtanulta, hogy az Univerzum és minden amit magában foglal egy végtelenül csodálatos hely és mi nem vagyunk egyedül benne.
Tudta, hogy a világ nagy változáson megy keresztül és hogy az emberek elméjének ki kell terjeszkednie egy ezidáig példa nélküli új horizontok felé annak érdekében, hogy a világ megbirkózhasson a gondjaival és hogy befogadókká válhassanak a megoldásokra (az emberek) - azért, hogy elfogadhassuk és megérthessük az élet és a Világegyetem néhány "misztériumát" és a helyünket benne.

2017. augusztus 10., csütörtök

Ufó szerelem - Elizabeth Klarer cikk

Néha a hazai bulvárlapok is foglalkoztak akár a kapcsolattartókkal is. Az egyik ilyen a Gyöngy magazin, amiben Elizabeth Klarerről olvashatunk. Ezt a cikket teszem most közzé, sajnos a lapszám pontos dátuma nem ismert.


Ufó szerelem - a tudomány határán

Elizabeth Klarer a dél-afrikai Johannesburgban élte az egyszerű nyugdíjasok mindenütt egyforma, szolid életét. Annak idején a legjobb angol egyetemen, Cambridge-ben szerezte diplomáját, "magiszteri" fokozatot szerzett meteorológiából. A hölgy emellett szakképzett-vizsgázott pilóta volt. A halk szavú idős asszonyon semmi sem utalt bármiféle rendellenességre, kis házban élt Johannesburg egyik peremkerületében, "földi fiával", Daviddel együtt. Egyetlen furcsasága, hogy azt állítja, űrbeli gyermeke is van.

A messzi gyermekkorba nyúlnak vissza az emlékek. Hétéves volt, amikor testvérével "óriási, ezüstös tányért" pillantott meg, amely iszonyú sebességgel közlekedett az égen. Hazaszaladtak és a kis Bessy azt kiabálta: "Űrhajót láttunk! Űrhajót láttunk!" Szülei kérdezték, honnan tudod, hogy éppen űrhajó volt? A kis Bessy csak kötötte az ebet a karóhoz.  - Valami azt súgta bennem, tudtam, hogy űrhajónak kellett lennie! - mondta majd évtizeddel később az idős hölgy.

Akon kiválasztottja

Aztán egyre többször megadatott neki a találkozás a földönkívüli űrhajóval. Amikor elkövetkezett Elizabeth felnőtt életének legnagyobb napja: egy általa meg nem értett impulzus hatására el kellett indulnia otthonról, fel kellett másznia a közeli hegy fennsíkjára, és amikor odaért csodás látvány várta: ott volt az ufó, amiről ő biztosan tudta, hogy űrhajó, sőt az egyik ablakán át valamilyen alak körvonalait is látta. Az űrhajó nem szállt le, hanem felemelkedett és eltűnt a semmibe. - Én biztosan éreztem, hogy vissza fog térni. És lőn: egyszer arra ébredt, hogy megmagyarázhatatlan kényszer fogja el: oda kell mennie arra a magas fennsíkra. Magára kapta ruháit és rohant. A szokott helyen ott lebegett az űrhajó, és ez alkalommal az űrlény a járműve mellett állt, angolul szólította meg: "Most már nem félsz tőlem? Én nem erről a Föld nevű bolygóról származom..."
 Így ismerkedett meg Akonnal, és az elkövetkezendő napok, hónapok, évek során egyre többet tudott meg róla. A Földről négy fényévnyire lévő Alpha Centauri, annak Meton nevű bolygója az ő otthona. 

Túl a fényhatáron

A gyakori látogatásból szerelem lett, majd Elizabeth Klarer azt is megtudta (földönkívüli) szerelmétől, hogy ő a kiválasztott. A Metonról származó lénynek gyermeket kell szülnie, mert a faj vérfrissítésre szorul. A szerelmi együttlét Akonnal - idézve a dél-afrikai matróna szavait - "e világon kívüli élmény volt." Amikor eljött az idő, hogy Akonnal vissza kellett térnie bolygójára, azt mondta szerelmének: - Biztonságban leszel amíg el nem jövök érted.Tudni fogod, hogy ez mikor lesz, várj rám. Hónapokkal később Akon visszatért Elizabethért, és magával vitte otthonába, a Meton bolygóra. Ott szülte meg Elizabeth Klarer közös gyermeküket, Aylingot. Hogy milyen volt a Meton bolygón? A nő elragadtatott szavakkal ír erről "Túl a fényhatáron" című könyvében. Ayling a földi mértékekhez képest nagyon gyorsan fejlődött, így nagyon hamar elkövetkezett a fájdalmas elválás időpontja: Klarernek vissza kellett térnie a Föld nevű bolygóra. E földöntúli szerelemhez képest Elizabethnek meglehetősen földhözragadt földi élete volt - noha, mint mondja, egész élete Akon iránti szerelme jegyében telt -, azért három földi férjet is "elfogyasztott" és két, ma már felnőtt gyermeke is van: Marilyn és David - Aylingon kívül - tette hozzá mindig.
Amennyire szívesen szólt földöntúli kalandjairól és szerelméről, annyira visszafogott volt földi férjeivel kapcsolatban. Aubrey Fielding őrnagyról beszélt a legszívesebben, ő nagyon komolyan vette, elhitte Elizabeth történetét (az őrnagy a brit katonai hírszerzés ufórészlegénél tevékenykedett). Elizabethnek volt néhány fényképe, amely Akon űrhajóját ábrázolja - az egyikről egy profi fotós megjegyezte: nehéz lenne ilyen képet hamisítani...

Filmre viszik

Az idős hölgyet tökéletesen hidegen hagyta, hogy film készül "belőle" és hogy olyan sztárokat szerződtettek, mint Michael Caine és David Bowie harmadik földi férje, Fielding őrnagy, és a metonbéli Akon szerepére. 1994. február hetedikén reggel Elizabeth Klarer egy durbani (Dél-Afrika) kórházban elhunyt. A halál oka: rák.

2017. március 16., csütörtök

Reinhold O. Schmidt - Látogatók a Szaturnuszról

Ez a bejegyzés nem más, mint Reinhold O. Schmidt történetének ismertetése. Könyveiben természetesen részletesebben megismerkedhetünk az élményeivel - ez csak egy összefoglaló.

Reinhold O. Schmidt
Kearney az Egyesült Államok közepén, Nebraska államban helyezkedhetik el, fél úton Boston és San Francisco között. Itt találkozott először a földönkívüliekkel Reinhold O. Schmidt német származású amerikai terményfelvásárló. 1957. november 5-én munka után kiment a búzaföldre szemlét tartani, majd a visszaúton egy különös fényt vett észre a távolban. Elhatározta, megnézi, hogy mi okozza a titokzatos fényt, de ahogy közeledett, gépkocsijának motorja hirtelen leállt és ezért gyalog kellett tovább mennie. Ahogy közeledett, már kirajzolódott előtte egy nagy, ezüstös színű, a földön álló objektum, amelynek felülete olyan volt, mint a polírozott fémé. Mialatt nézelődött, egy fénysugár tört elő a különös tárgyból és mozdulatlanná bénította a döbbent férfit. Az UFO-ból ekkor két ember jött elő és felvitték őt a hajó fedélzetére, ahol négy férfit és két nőt látott, mindannyian magasak voltak, napbarnítottak és utai ruhát viseltek. A férfiak közül hárman egy műszerfal előtt dolgoztak, míg a negyedik férfi felé fordult és németül közölte vele, hogy az elkövetkezendő napokban két műhold fog csődöt mondani, és csak a harmadik fog majd sikeresen pályára állni, de az is csak kevés információt fog visszaküldeni. A jóslat később be is vált. - Minden jót, még majd látjuk egymást. - így búcsúzott el az űrhajó kapitánya Schmidtől. Amikor elhagyta az objektumot, bezáródott mögötte az ajtó és a tárgy felemelkedett, majd nagy sebességgel eltűnt az égen.

A szaturnuszi hajó rajza
 Azokban a napokban számos ufó észlelést jelentettek a környéken és másnap is tele voltak az újságok a repülő csészealjak feltűnéséről szóló hírekkel. Schmidt korábban soha sem hitt az UFO-kban, de ez a találkozás nagy hatással volt rá, bár először azt hitte, hogy orosz titkos fegyverrel van dolga, amelyet német tudósok vezetnek. Pár nappal később a helyi tévében egy rendőrségi felhívás hangzott el, amelyben az akkori megmagyarázhatatlan esetek tanúit keresték. Schmidt kötelességének érezte, hogy jelentse az esetet. A helyi rendőrfőnök viszont nem hitte el a történetét és ezért egy éjszakára a fogdában tartotta, majd másnap ideggyógyintézetbe küldték, hogy vizsgálják ki az idegállapotát. Innen három nap elteltével kiengedték, mert semmilyen idegi vagy pszichikai rendellenességet nem tudtak kimutatni nála. Ismerőseiből, barátaiból és munkatársaiból álló környezete elfogadta beszámolóját és rejtélyes találkozásának hamar híre ment a környéken. Három hónapon keresztül érdeklődő telefonhívások százait kapta. 1958. február 5-én újra találkozott a látogatókkal.
 Ekkor az országúton hajtott és megint leállt az autója. Az út melletti réten leszállt a különös jármű, amelynek utasai elmondták, hogy egy másik bolygóról jöttek. Mint később megtudta, ez a másik bolygó a Szaturnusz volt. A hajójuk hajtóanyagát a Napból és a Földön szerzett ásványokból nyerik. Az agya által kibocsátott impulzusokon keresztül találták meg másodszor és természetesen bármikor képesek lennének újra megtalálni. A rövid kontaktust követően a tárgy a már ismert módon felemelkedett és elhagyta a helyszínt. Schmidt elhatározta, hogy előadást fog tartani a találkozásairól. Első előadásának estéjén, 1958. március 5-én az ufók ötven perces demonstrációt tartottak a nyugati égbolton. Ezt több száz szemtanú látta.
 1958. júniusában látogatói ismét megjelentek. Megkérdezték Schmidtet, hogy akar-e augusztusban az Északi-sarkra repülni velük? Schmidt elvolt ragadtatva, de megkérdezte, hogy miért pont oda? - Nevelési okból - jött a válasz és az utazásra sor is került az említett hónap 14-én. A férfinak megmutatták, hogy a szovjet tengeralattjárók a tengerfenéken méréseket végeznek, mivel ott akarnak atomrakéta bázisokat telepíteni. Felvilágosították Schmidtet, hogy ez rendkívüli mértékben növeli a háború veszélyét és azt is elmondták, hogy bár egyik nagyhatalom mellett sem elkötelezettek, semmiképpen sem engednék meg egy atomháború kitörését. Mindent megtennének ennek elkerülése végett, és megakadályoznák, hogy tönkretegyük bolygónkat. Megemlítették a sugárzást is. Schmidt űrhajós barátai azt is elmondták, hogy van egy találmányuk, amellyel meglehetne tisztítani az atmoszférát az atombomba robbantásból származó káros sugárzástól. Különböző műszerek segítségével megmutatták, mit idézne elő egy esetleges katasztrófa. Figyelmeztettek továbbá, hogy az atomkísérletek következtében káosz léphet fel az éghajlatban, sőt még bolygónk mágneses pólusai is kitérhetnek jelenlegi helyzetükből.
 Schmidtnek demonstrálták, hogy ők nincsenek veszélyben. Hajójuk könnyedén képes 60/000 km/óra sebességre és biztosították afelől is, hogy ez korántsem a végsebesség. A szaturnusziak azt is elmondták, hogy energiagondjaikat nem atomenergiával, hanem szabad energia felhasználásával oldják meg.
 Fél évvel később 1960. január 24-én újabb találkozásra került sor. Ekkor Schmidtet egy anyahajóra vitték, amelynek fedélzetén több kisebb UFO is volt. Ekkor vette észre, hogy a szaturnusziak telepatikus úton kommunikálnak egymással. Mutattak neki egy csarnokot, amelyben elfogott orosz és amerikai hadászati rakéták voltak. Filmen ismét bemutatták neki, hogy az atomrobbantások milyen veszélyt és utóhatást rejtenek. Nagyon bántotta őket, hogy Földünknek már annyi mindent kellett elviselnie. Ezután képeket mutattak neki, hogy milyen paradicsomi állapot uralkodhatna bolygónkon környezetszennyezés nélkül, ha minden szerkezet szabad energia felhasználásával működne, akkor rend és béke uralkodna a bolygón.
 1960. február 9-én következő útjuk Egyiptomba vitt. Látogatói itt elmagyarázták neki, hogy a piramis felépítése 54 tonnás kövekből úgy volt lehetséges, hogy a felszínen felfüggesztették a gravitációs erőt. Ezt követően egy háromszög alakú földalatti kamrába vezették a piramis alatt, ahol egy kisebb űrhajó volt és bizonyítékok Krisztus földi létére. Megjósolták, hogy 1998-ban, amikor egy új korszak kezdődik az emberek életében, fel fogják fedezni ezt a titkos piramis kamrát és az emberiség először fog bizonyítékot kapni Krisztus létéről és arról, hogy valójában honnan is származik.

Az űrhajó lerajzolva
Egyiptomból a visszaút a Szovjetunión keresztül vezetett. Az űrbéli barátok mutattak Schmidtnek egy területet, ahol atombaleset történt. Ezen a területen mintha egy hatalmas kéz radírozta volna le az élet minden formáját a felszínről. Az idegenek itt újra elmondták, hogy nem lehet megengedni egy esetleges atomháborút, mert minden élet ugyanígy kipusztulna és az utóhatás még a szomszédos bolygókra is veszélyes lenne.
- Bár igaz - mondták az idegenek - hogy a Kozmikus Törvények nekik is előírják, hogy nem avatkozhatnak be más világok fejlődésébe, de ez egy kivétel lenne, mert egy földi atomháború az egész Naprendszer stabilitását veszélyeztetné. Schmidt beszámolója az 1960-as évekbeli szovjet atombalesetről ma már tény, de erről csak 1979-ben szerezhetett tudomást a közvélemény, amikor a Hofmann és Campe kiadó gondozásában megjelent egy szenzációs könyv:" Tudósítás és elemzés az eddig titkos szovjet atomkatasztrófákról". A könyvet Zhores Medjegyev írta, akit 1973-ban utasítottak ki Oroszországból. Medjegyev azt írta, hogy 1958-ban a délnyugat-szibériai Kyschtym térségében történt egy atomkatasztrófa. Meggondolatlanul földbe fúrt lyukakba tüntettek még el aktív atomhulladékokat, amely a hóolvadás következtében talajba szivárgott, a vizet gőzzé alakította és vulkánkitöréshez hasonlatos gőzrobbanással a felszínre került a sugárzó anyag egy része is, amely katasztrofális hatással volt az élővilágra és a környezetre.

A szibériai atombaleset hivatalos elismerésére orosz részről csak 1988-ban, a glasznosztynak köszönhetően került sor. Az UFO-kutatók szerint viszont a Schmidt által látott, óriási hőtől megolvadt terület azonos az említett atombaleset helyszínével és így 1960-ban Schmidt volt az első amerikai, aki tudomást szerezhetett az orosz balesetről. Már pedig ez csak akkor lehetséges, ha a férfi állítása is igaz a földönkívüli - a Szaturnuszról jött - látogatóiról.

Képek Reinhold O. Schmidtről

Kérlek, kattints az első képre, hogy egy vízszintes listába beadja az összeset eredeti méretükben!



Jobb szélen

Bal szélen lent

Bal szélen

2016. november 29., kedd

Dino Kraspedon - Kiadvány borítók és időrendi bibliográfia

Dino Kraspedonnak egyetlen egy könyve jelent meg az élményeiről. Mivel brazil származású volt, így elsőként természetesen saját anyanyelvén publikálta a történetét, majd azt követte az angol változat, végül pedig az újranyomás egy alcímmel megfűszerezve. Valójában mindegyik könyvben ugyanaz a történet szerepel.

1957 - Meu Contato com os discos voadores - Saját kapcsolataim a Repülő csészealjakkal


1959 - My contact with flying saucers - Kapcsolatom a repülő csészealjakkal


1977 - My contact with UFOs - Amazing revelations from a space traveller - Elképesztő kinyilatkoztatások  egy űrbéli utazótól