2017. augusztus 10., csütörtök

Ufó szerelem - Elizabeth Klarer cikk

Néha a hazai bulvárlapok is foglalkoztak akár a kapcsolattartókkal is. Az egyik ilyen a Gyöngy magazin, amiben Elizabeth Klarerről olvashatunk. Ezt a cikket teszem most közzé, sajnos a lapszám pontos dátuma nem ismert.


Ufó szerelem - a tudomány határán

Elizabeth Klarer a dél-afrikai Johannesburgban élte az egyszerű nyugdíjasok mindenütt egyforma, szolid életét. Annak idején a legjobb angol egyetemen, Cambridge-ben szerezte diplomáját, "magiszteri" fokozatot szerzett meteorológiából. A hölgy emellett szakképzett-vizsgázott pilóta volt. A halk szavú idős asszonyon semmi sem utalt bármiféle rendellenességre, kis házban élt Johannesburg egyik peremkerületében, "földi fiával", Daviddel együtt. Egyetlen furcsasága, hogy azt állítja, űrbeli gyermeke is van.

A messzi gyermekkorba nyúlnak vissza az emlékek. Hétéves volt, amikor testvérével "óriási, ezüstös tányért" pillantott meg, amely iszonyú sebességgel közlekedett az égen. Hazaszaladtak és a kis Bessy azt kiabálta: "Űrhajót láttunk! Űrhajót láttunk!" Szülei kérdezték, honnan tudod, hogy éppen űrhajó volt? A kis Bessy csak kötötte az ebet a karóhoz.  - Valami azt súgta bennem, tudtam, hogy űrhajónak kellett lennie! - mondta majd évtizeddel később az idős hölgy.

Akon kiválasztottja

Aztán egyre többször megadatott neki a találkozás a földönkívüli űrhajóval. Amikor elkövetkezett Elizabeth felnőtt életének legnagyobb napja: egy általa meg nem értett impulzus hatására el kellett indulnia otthonról, fel kellett másznia a közeli hegy fennsíkjára, és amikor odaért csodás látvány várta: ott volt az ufó, amiről ő biztosan tudta, hogy űrhajó, sőt az egyik ablakán át valamilyen alak körvonalait is látta. Az űrhajó nem szállt le, hanem felemelkedett és eltűnt a semmibe. - Én biztosan éreztem, hogy vissza fog térni. És lőn: egyszer arra ébredt, hogy megmagyarázhatatlan kényszer fogja el: oda kell mennie arra a magas fennsíkra. Magára kapta ruháit és rohant. A szokott helyen ott lebegett az űrhajó, és ez alkalommal az űrlény a járműve mellett állt, angolul szólította meg: "Most már nem félsz tőlem? Én nem erről a Föld nevű bolygóról származom..."
 Így ismerkedett meg Akonnal, és az elkövetkezendő napok, hónapok, évek során egyre többet tudott meg róla. A Földről négy fényévnyire lévő Alpha Centauri, annak Meton nevű bolygója az ő otthona. 

Túl a fényhatáron

A gyakori látogatásból szerelem lett, majd Elizabeth Klarer azt is megtudta (földönkívüli) szerelmétől, hogy ő a kiválasztott. A Metonról származó lénynek gyermeket kell szülnie, mert a faj vérfrissítésre szorul. A szerelmi együttlét Akonnal - idézve a dél-afrikai matróna szavait - "e világon kívüli élmény volt." Amikor eljött az idő, hogy Akonnal vissza kellett térnie bolygójára, azt mondta szerelmének: - Biztonságban leszel amíg el nem jövök érted.Tudni fogod, hogy ez mikor lesz, várj rám. Hónapokkal később Akon visszatért Elizabethért, és magával vitte otthonába, a Meton bolygóra. Ott szülte meg Elizabeth Klarer közös gyermeküket, Aylingot. Hogy milyen volt a Meton bolygón? A nő elragadtatott szavakkal ír erről "Túl a fényhatáron" című könyvében. Ayling a földi mértékekhez képest nagyon gyorsan fejlődött, így nagyon hamar elkövetkezett a fájdalmas elválás időpontja: Klarernek vissza kellett térnie a Föld nevű bolygóra. E földöntúli szerelemhez képest Elizabethnek meglehetősen földhözragadt földi élete volt - noha, mint mondja, egész élete Akon iránti szerelme jegyében telt -, azért három földi férjet is "elfogyasztott" és két, ma már felnőtt gyermeke is van: Marilyn és David - Aylingon kívül - tette hozzá mindig.
Amennyire szívesen szólt földöntúli kalandjairól és szerelméről, annyira visszafogott volt földi férjeivel kapcsolatban. Aubrey Fielding őrnagyról beszélt a legszívesebben, ő nagyon komolyan vette, elhitte Elizabeth történetét (az őrnagy a brit katonai hírszerzés ufórészlegénél tevékenykedett). Elizabethnek volt néhány fényképe, amely Akon űrhajóját ábrázolja - az egyikről egy profi fotós megjegyezte: nehéz lenne ilyen képet hamisítani...

Filmre viszik

Az idős hölgyet tökéletesen hidegen hagyta, hogy film készül "belőle" és hogy olyan sztárokat szerződtettek, mint Michael Caine és David Bowie harmadik földi férje, Fielding őrnagy, és a metonbéli Akon szerepére. 1994. február hetedikén reggel Elizabeth Klarer egy durbani (Dél-Afrika) kórházban elhunyt. A halál oka: rák.

2017. március 16., csütörtök

Reinhold O. Schmidt - Látogatók a Szaturnuszról

Ez a bejegyzés nem más, mint Reinhold O. Schmidt történetének ismertetése. Könyveiben természetesen részletesebben megismerkedhetünk az élményeivel - ez csak egy összefoglaló.

Reinhold O. Schmidt
Kearney az Egyesült Államok közepén, Nebraska államban helyezkedhetik el, fél úton Boston és San Francisco között. Itt találkozott először a földönkívüliekkel Reinhold O. Schmidt német származású amerikai terményfelvásárló. 1957. november 5-én munka után kiment a búzaföldre szemlét tartani, majd a visszaúton egy különös fényt vett észre a távolban. Elhatározta, megnézi, hogy mi okozza a titokzatos fényt, de ahogy közeledett, gépkocsijának motorja hirtelen leállt és ezért gyalog kellett tovább mennie. Ahogy közeledett, már kirajzolódott előtte egy nagy, ezüstös színű, a földön álló objektum, amelynek felülete olyan volt, mint a polírozott fémé. Mialatt nézelődött, egy fénysugár tört elő a különös tárgyból és mozdulatlanná bénította a döbbent férfit. Az UFO-ból ekkor két ember jött elő és felvitték őt a hajó fedélzetére, ahol négy férfit és két nőt látott, mindannyian magasak voltak, napbarnítottak és utai ruhát viseltek. A férfiak közül hárman egy műszerfal előtt dolgoztak, míg a negyedik férfi felé fordult és németül közölte vele, hogy az elkövetkezendő napokban két műhold fog csődöt mondani, és csak a harmadik fog majd sikeresen pályára állni, de az is csak kevés információt fog visszaküldeni. A jóslat később be is vált. - Minden jót, még majd látjuk egymást. - így búcsúzott el az űrhajó kapitánya Schmidtől. Amikor elhagyta az objektumot, bezáródott mögötte az ajtó és a tárgy felemelkedett, majd nagy sebességgel eltűnt az égen.

A szaturnuszi hajó rajza
 Azokban a napokban számos ufó észlelést jelentettek a környéken és másnap is tele voltak az újságok a repülő csészealjak feltűnéséről szóló hírekkel. Schmidt korábban soha sem hitt az UFO-kban, de ez a találkozás nagy hatással volt rá, bár először azt hitte, hogy orosz titkos fegyverrel van dolga, amelyet német tudósok vezetnek. Pár nappal később a helyi tévében egy rendőrségi felhívás hangzott el, amelyben az akkori megmagyarázhatatlan esetek tanúit keresték. Schmidt kötelességének érezte, hogy jelentse az esetet. A helyi rendőrfőnök viszont nem hitte el a történetét és ezért egy éjszakára a fogdában tartotta, majd másnap ideggyógyintézetbe küldték, hogy vizsgálják ki az idegállapotát. Innen három nap elteltével kiengedték, mert semmilyen idegi vagy pszichikai rendellenességet nem tudtak kimutatni nála. Ismerőseiből, barátaiból és munkatársaiból álló környezete elfogadta beszámolóját és rejtélyes találkozásának hamar híre ment a környéken. Három hónapon keresztül érdeklődő telefonhívások százait kapta. 1958. február 5-én újra találkozott a látogatókkal.
 Ekkor az országúton hajtott és megint leállt az autója. Az út melletti réten leszállt a különös jármű, amelynek utasai elmondták, hogy egy másik bolygóról jöttek. Mint később megtudta, ez a másik bolygó a Szaturnusz volt. A hajójuk hajtóanyagát a Napból és a Földön szerzett ásványokból nyerik. Az agya által kibocsátott impulzusokon keresztül találták meg másodszor és természetesen bármikor képesek lennének újra megtalálni. A rövid kontaktust követően a tárgy a már ismert módon felemelkedett és elhagyta a helyszínt. Schmidt elhatározta, hogy előadást fog tartani a találkozásairól. Első előadásának estéjén, 1958. március 5-én az ufók ötven perces demonstrációt tartottak a nyugati égbolton. Ezt több száz szemtanú látta.
 1958. júniusában látogatói ismét megjelentek. Megkérdezték Schmidtet, hogy akar-e augusztusban az Északi-sarkra repülni velük? Schmidt elvolt ragadtatva, de megkérdezte, hogy miért pont oda? - Nevelési okból - jött a válasz és az utazásra sor is került az említett hónap 14-én. A férfinak megmutatták, hogy a szovjet tengeralattjárók a tengerfenéken méréseket végeznek, mivel ott akarnak atomrakéta bázisokat telepíteni. Felvilágosították Schmidtet, hogy ez rendkívüli mértékben növeli a háború veszélyét és azt is elmondták, hogy bár egyik nagyhatalom mellett sem elkötelezettek, semmiképpen sem engednék meg egy atomháború kitörését. Mindent megtennének ennek elkerülése végett, és megakadályoznák, hogy tönkretegyük bolygónkat. Megemlítették a sugárzást is. Schmidt űrhajós barátai azt is elmondták, hogy van egy találmányuk, amellyel meglehetne tisztítani az atmoszférát az atombomba robbantásból származó káros sugárzástól. Különböző műszerek segítségével megmutatták, mit idézne elő egy esetleges katasztrófa. Figyelmeztettek továbbá, hogy az atomkísérletek következtében káosz léphet fel az éghajlatban, sőt még bolygónk mágneses pólusai is kitérhetnek jelenlegi helyzetükből.
 Schmidtnek demonstrálták, hogy ők nincsenek veszélyben. Hajójuk könnyedén képes 60/000 km/óra sebességre és biztosították afelől is, hogy ez korántsem a végsebesség. A szaturnusziak azt is elmondták, hogy energiagondjaikat nem atomenergiával, hanem szabad energia felhasználásával oldják meg.
 Fél évvel később 1960. január 24-én újabb találkozásra került sor. Ekkor Schmidtet egy anyahajóra vitték, amelynek fedélzetén több kisebb UFO is volt. Ekkor vette észre, hogy a szaturnusziak telepatikus úton kommunikálnak egymással. Mutattak neki egy csarnokot, amelyben elfogott orosz és amerikai hadászati rakéták voltak. Filmen ismét bemutatták neki, hogy az atomrobbantások milyen veszélyt és utóhatást rejtenek. Nagyon bántotta őket, hogy Földünknek már annyi mindent kellett elviselnie. Ezután képeket mutattak neki, hogy milyen paradicsomi állapot uralkodhatna bolygónkon környezetszennyezés nélkül, ha minden szerkezet szabad energia felhasználásával működne, akkor rend és béke uralkodna a bolygón.
 1960. február 9-én következő útjuk Egyiptomba vitt. Látogatói itt elmagyarázták neki, hogy a piramis felépítése 54 tonnás kövekből úgy volt lehetséges, hogy a felszínen felfüggesztették a gravitációs erőt. Ezt követően egy háromszög alakú földalatti kamrába vezették a piramis alatt, ahol egy kisebb űrhajó volt és bizonyítékok Krisztus földi létére. Megjósolták, hogy 1998-ban, amikor egy új korszak kezdődik az emberek életében, fel fogják fedezni ezt a titkos piramis kamrát és az emberiség először fog bizonyítékot kapni Krisztus létéről és arról, hogy valójában honnan is származik.

Az űrhajó lerajzolva
Egyiptomból a visszaút a Szovjetunión keresztül vezetett. Az űrbéli barátok mutattak Schmidtnek egy területet, ahol atombaleset történt. Ezen a területen mintha egy hatalmas kéz radírozta volna le az élet minden formáját a felszínről. Az idegenek itt újra elmondták, hogy nem lehet megengedni egy esetleges atomháborút, mert minden élet ugyanígy kipusztulna és az utóhatás még a szomszédos bolygókra is veszélyes lenne.
- Bár igaz - mondták az idegenek - hogy a Kozmikus Törvények nekik is előírják, hogy nem avatkozhatnak be más világok fejlődésébe, de ez egy kivétel lenne, mert egy földi atomháború az egész Naprendszer stabilitását veszélyeztetné. Schmidt beszámolója az 1960-as évekbeli szovjet atombalesetről ma már tény, de erről csak 1979-ben szerezhetett tudomást a közvélemény, amikor a Hofmann és Campe kiadó gondozásában megjelent egy szenzációs könyv:" Tudósítás és elemzés az eddig titkos szovjet atomkatasztrófákról". A könyvet Zhores Medjegyev írta, akit 1973-ban utasítottak ki Oroszországból. Medjegyev azt írta, hogy 1958-ban a délnyugat-szibériai Kyschtym térségében történt egy atomkatasztrófa. Meggondolatlanul földbe fúrt lyukakba tüntettek még el aktív atomhulladékokat, amely a hóolvadás következtében talajba szivárgott, a vizet gőzzé alakította és vulkánkitöréshez hasonlatos gőzrobbanással a felszínre került a sugárzó anyag egy része is, amely katasztrofális hatással volt az élővilágra és a környezetre.

A szibériai atombaleset hivatalos elismerésére orosz részről csak 1988-ban, a glasznosztynak köszönhetően került sor. Az UFO-kutatók szerint viszont a Schmidt által látott, óriási hőtől megolvadt terület azonos az említett atombaleset helyszínével és így 1960-ban Schmidt volt az első amerikai, aki tudomást szerezhetett az orosz balesetről. Már pedig ez csak akkor lehetséges, ha a férfi állítása is igaz a földönkívüli - a Szaturnuszról jött - látogatóiról.

Képek Reinhold O. Schmidtről

Kérlek, kattints az első képre, hogy egy vízszintes listába beadja az összeset eredeti méretükben!



Jobb szélen

Bal szélen lent

Bal szélen

2016. november 29., kedd

Dino Kraspedon - Kiadvány borítók és időrendi bibliográfia

Dino Kraspedonnak egyetlen egy könyve jelent meg az élményeiről. Mivel brazil származású volt, így elsőként természetesen saját anyanyelvén publikálta a történetét, majd azt követte az angol változat, végül pedig az újranyomás egy alcímmel megfűszerezve. Valójában mindegyik könyvben ugyanaz a történet szerepel.

1957 - Meu Contato com os discos voadores - Saját kapcsolataim a Repülő csészealjakkal


1959 - My contact with flying saucers - Kapcsolatom a repülő csészealjakkal


1977 - My contact with UFOs - Amazing revelations from a space traveller - Elképesztő kinyilatkoztatások  egy űrbéli utazótól


2016. szeptember 27., kedd

Dino Kraspedon - Kapcsolat a ganümédeszi civilizációval

Részlet Michael Hesemann UFO-kontakták c. 1990-ben megjelent könyvéből
Fordította: Borosnyay Gábor
Forrás:spiritufo

A "Dino Kraspedon" egy brazíliai tudományos szerző álneve, aki érthető okokból névtelen akart maradni. „Kapcsolatom a repülő csészealjakkal” ( My contact with flying saucers ) c. könyve, amely egyedül az angol kiadásában 4 kiadást ér. Az úr valódi neve Aladino Felix.

Kraspedon kapcsolatai 1952 novemberében kezdődtek, ugyanabban a hónapban, mint George Adamski kapcsolatai. „Egy barátommal Sao Paulo államban autóztunk”, kezdte Kraspedon. „A Paranából jövő úton elértük az Angatuba hegyhátot, amikor láttunk 5 repülő csészealjat, amelyek mozdulatlanul függtek a levegőben. Az egy esős nap volt, rossz látási viszonyokkal. A következő három napon újra és újra visszajöttünk ide abban a reményben, hogy viszontláthatjuk őket. A harmadik nap éjszakáján aztán végül leszállt egy csészealj, és lehetőséget kaptunk, hogy felmenjünk a fedélzetre és találkozzunk a személyzettel. 

Kraspedon
Egy óráig voltunk a fedélzeten, ahol kérésünkre megmutatták és elmagyarázták nekünk a különböző műszerek működését. A pilóta volt olyan kedves és megválaszolta az összes kérdésünket. Látogatásunk végén ez a lenyűgöző személyiség megígérte nekünk, hogy amint csak lehetséges, újra találkozni fognak velünk.”
1953 áprilisában egy vasárnap reggel csengettek Kraspedon házának ajtaján. Az ajtó előtt az űrhajó pilótája állt, és barátságosan köszöntötte az elhűlt brazilt. A földönkívüli magas képzettségről tett tanúbizonyságot, tudott idézni neki görögül és latinul a Bibliából és nemcsak hogy folyékonyan beszélte a portugál nyelvet (ami Brazília hivatalos nyelve), hanem jól beszélt angolul is, jól lehet egy kis akcentussal.
Elmondta Kraspedonnak, hogy a Ganimédeszről származik, a Jupiter egyik holdjáról.

A Ganümédesz hold

Magas ember volt, 1,80 fölötti. Egy kiadós és termékeny beszélgetés után megígérte, hogy majd visszajön. 1953 és 1959 között különböző találkozásokra került vele sor, kettő egy köztéren Sao Paulo szívében, egy utolsó pedig a Sao Paulo-i Roosevelt-pályaudvaron. A téren történt beszélgetéseknél jelen volt egy fizika és egy matematika professzor is, akiket Kraspedon hívott meg ezekre a találkozásokra.
„Meg vagyok lepődve, hogy a Föld tudósai továbbra is bíznak hibás tudományukban az összes tévedésük ellenére, amelyeket mindezideáig nem tudtak kiigazítani, és hogy ehelyett megtagadják a legmagasabb tudományt, ami maga az Isten. Ők olyanok, mint a világító férgek, akik annyira büszkék a saját fényükre, hogy így kiáltoznak egymáshoz: ’A nap nincs is; a farkamban lévő fény az egyetlen fény, ami létezik’”, magyarázta az űrhajó-pilóta.
Szerinte a mi tudósaink egyik legnagyobb illúziója annak feltételezése, hogy a gravitáció egy önálló erő. Mert valójában a gravitáció „különböző jelenségeknek a kombinációja, amelynél a légkör sűrűségének döntő szerepe van. A gravitáció lényegileg a mágnesesség vertikális összetevője. Az, amit a ti tudományotok gravitációnak nevez, a testek sűrűségei közti különbség kérdése. Például: a szivarod füstje nehezebb, mint az azt körülvevő levegő. Mégis felszáll, mert meleg. Azt mondhatjuk tehát, hogy a sűrűségbeli különbséget kiegyenlíti a füst hőmérséklete. Ennél tehát két tényező befolyásolja a jelenséget: a sűrűség és a hőmérséklet.” A gravitáció tehát a sűrűség, a hőmérséklet, az atmoszférikus nyomás és a mágnesség vertikális komponensének kombinációja.

Szerinte a „repülő csészealjakat” nem a gravitáció megszüntetése hajtja meg, hanem a légköri nyomás használata. „Ez adja meg itt a szükséges hajtóerőt. Ha a csészealj alatt megtartjuk a nyomást, és egy dekompressziót idézünk elő a felső oldalon, akkor a hajó hatalmas sebességgel felfelé mozdul el.”
„Egyszerűen vákuumot hozunk létre abban az irányban, amerre utazni akarunk. 

Atmoszférikus nyomás illusztrálása

Ha az egyik oldalon alacsony a nyomás, a másik oldal mindig a teljes atmoszférikus nyomásnak van kitéve. Minden tárgyat, bármi is legyen az, csak akkor lehet elmozdítani, ha egy különbséget hozunk létre az energia-potenciálok között.” Azzal, hogy szabályozzuk a vákuumot a menetiránynak megfelelően, a csészealj képes bármilyen elgondolható sebességgel mozogni anélkül, hogy súrlódást okozna. Ráadásul a sebességet nagyon könnyű manőverezni, mert a vákuumot bármely irányba át lehet helyezni. Az a légköri nyomás, aminek egy 22 méter átmérőjű csészealj ki van téve, több, mint 3000 tonna; egy 70 méter átmérőjű csészealj esetén kb. 30.000 tonna. Ez a titka az ő egyrészt szelíd, másrészt hihetetlenül erős erőforrásuknak. Attól függően, hogy hova helyezik a vákuumot, a légkör hatalmas erővel „nyomja” arra az űrhajót, anélkül, hogy bármiféle mesterséges hajtóanyagra szükség lenne.
A Kraspedonnal történt kapcsolatfelvételének az oka mindenesetre, így mondta az ufó-pilóta, egy az emberiséghez intézendő figyelmeztetés. Először is le kellene állítanunk az atomenergia katonai alkalmazását, mert „agresszív gyűlölet atomenergiával párosulva el fogja pusztítani a Földet.” A Föld „futóbolondok” kezében van, belsőleg kiegyensúlyozatlan emberek kezében, akik a gonoszságot testesítik meg és akik háborús játszadozásaikkal képesek lennének megsemmisíteni a Földet. Figyelmeztetett minket ( már 1953-ban! - Hesemann megjegyzése ) arra, hogy milyen hatással vannak az atom- és hidrogénbomba kísérletek a Föld légkörére.
„Ezek meg fogják változtatni a földi légkör védő övezeteit. Csakhogy ezektől függ a Föld stabilitása. Bizonyos légrétegek többé nem fogják megszűrni a Nap fényét … holott ezek védenek benneteket a napsugarak káros hatásaitól. Ezek a védő övezetek (mint pl. az ózonréteg - megj. Hesemann ) nemcsak a kozmikus radioaktivitást szűrik ki, hanem tartják is a Földet a világűrben.” Mindenesetre a „jókat" kimenthetik az űrhajók, ha ez Isten akarata, ha katasztrófára kerülne sor, mondta az űrhajó-pilóta.
„Ha hagyjuk a földi embert tovább foglalatoskodni az atomerővel, akkor a vég be fog következni. Valaki a sok milliárd ember közül, mindegy hogy ki, egyszer csak meg fogja nyomni a gombot és a végéhez viszi egy emberiségnek a történetét, amelyik inkább azt választotta, hogy meghal, ahelyett, hogy boldogan élne Isten törvényei szerint.” Szerinte a földi emberiség Midas király ellentéte, aki mindent arannyá változtatott, amihez csak hozzáért. Az emberiség viszont minden Isten által neki ajándékozott aranyat szennyé alakítja, ami beteríti a Földet.
Azonban nem az anyagi haladás a varázsige, ami vizet fakaszt a sziklából. Semmi világi tulajdon, semmi tudomány nem képes az embert boldoggá tenni. Az állatoknak egyik sincs, mégis boldogok, úgy, ahogy Isten megteremtette őket. „Az igazi emberi boldogság annak az értése, hogy Isten akarata az, hogy az embernek arany a sorsa, ha meghajol a Teremtés törvényei előtt és gyakorolja a felebaráti szeretetet. Ugyan mi haszna van bármely tulajdonnak vagy tudásnak, a természet erői fölötti bármely hatalomnak, ha az ember nem ura a saját szívének. Sok tudós helyezte már magát a világ fölé, érezte úgy arroganciájában, hogy a többi ember fölött áll. Mégis meghaltak, elméleteiket pedig megdöntötték. És ma már csak úgy emlékeznek az emberek rájuk, hogy olyanok voltak, akik azt gondolták, hogy mindent tudnak, miközben saját magukat sem ismerték.”
A második veszély, amire figyelmeztetni akart minket, egy második Napnak az előttünk álló belépése a mi naprendszerünkbe, ami egy kettős naprendszerhez vezetne. 

Az új napot állítólag a Rák csillagképben fedezik fel, ahogy felénk halad. Ennek a mi naprendszerünkbe való belépése megváltoztatná az összes bolygó pályáját. Az új napot az „igazságosság napjának” is neveznék. Nagy változásokat idézne elő a Földön, és mindazok meghalnának, akik nem mást érdemeltek ki maguknak. De egy kis csoport túlélné a változást, azok, akik követték Isten törvényeit, és egy új társadalmat építenének fel, a béke, az igazságosság és a felebaráti szeretet korszakát.  Ezen új Napnak a belépését földönkívüliek elektromágneses impulzusokkal megakadályozhatnák, de hogy ezt megteszik-e, az Isten akaratától függ. Ha a földi emberek felülvizsgálnák az életüket és megreformálnák azt, a Teremtő együtt érezne velük és feltartóztathatná az „igazságosság Napját”. „Jónak lenni nem nehéz; elég, ha nem tesz valaki gonoszságokat. Kerüljétek el a háborúkat, mert azzal saját kezetekkel vethettek véget a bolygótoknak, a természeti erők behatása nélkül.”
„Lelki boldogulásotokat ne a tudományban keressétek. Mert ha azáltal spirituális haladást lennétek képesek elérni a helytelen irányban, már régen a pokolban lennétek. Tudományos tudás birtoklásának nincs jelentősége.”

2016. szeptember 14., szerda

Képek Dino Kraspedonról

Kérlek, kattints az első képre, hogy egy vízszintes listába beadja az összeset eredeti méretükben!